...

"In My Secret Life"

Leonard Cohen

I saw you this morning.
You were moving so fast.
Can’t seem to loosen my grip
On the past.
And I miss you so much.
There’s no one in sight.
And we’re still making love
In My Secret Life.

I smile when I’m angry.
I cheat and I lie.
I do what I have to do
To get by.
But I know what is wrong,
And I know what is right.
And I’d die for the truth
In My Secret Life.

Hold on, hold on, my brother.
My sister, hold on tight.
I finally got my orders.
I’ll be marching through the morning,
Marching through the night,
Moving cross the borders
Of My Secret Life.

Looked through the paper.
Makes you want to cry.
Nobody cares if the people
Live or die.
And the dealer wants you thinking
That it’s either black or white.
Thank G-d it’s not that simple
In My Secret Life.

I bite my lip.
I buy what I’m told:
From the latest hit,
To the wisdom of old.
But I’m always alone.
And my heart is like ice.
And it’s crowded and cold
In My Secret Life.

a hurrogás müvészete

Dejó, Rúzsa Magdi koncert. Elkellmennikoncert. Ingyenes? hmmm... máris gyanús, de miért ne, ha a szorvány magyar fiatalságnak szervezik, köszönöm szépen a meghívást, ott vagyok.

Színpadon R.M., "az egyetemes magyarság kulturális nagykövete", s ha már nagykövetekről van szó, máris ott terem Frunda Gyuri, pulóverben, vicceket mondva. Kezdődik a hurrogás. Na, álljunk meg egy percre. Ok, nem fair burkoltan kampányolni, de nézzünk csak szépen magunkba, ilyen időkben valóban elhisszük, hogy egy ilyen koncert ingyenes??? S ha már kedves "házigazdáink" köszönteni akarnak, akkor miért ne tehetnék meg... Ha már ott állsz a színpad előtt, ingyen, akkor miért kell lehurrogni? Jogod van nem éljenezni, nem tapsolni. De hurrogni már illetlenség. Éppen olyan, mintha valaki ingyen szállást adna neked, mikor kirak a házinéni, s még elégedetlenkedsz, hogy nincs külön szobád, vagy nem hozzák ágyba a reggelit. Ok, tanulhattak volna a 2 évvel ezelőtti vásárhelyi Omega koncertből, igazán nem álltam volna ott a színpadon, amikor egy egész stadion kihurrog. Nem szép. Végre meg kéne értenie a kampányolónak is, hogy ilyen alkalmakkor bulizni megy a tömeg, nem kampányszöveget hallgatni és tapsolni. Arra ott vannak a színháztermek és kultúrotthonok. Mennyire vagányabb magatartás lenne az, ha nem is mennének fel a színpadra köszöneteket és álvicceket mondani, hanem megelégednének a reklámplakáton feltüntetett szervezői, vagy támogatói státussal, s együtt buliznának a tömegben. Helyet változtatva, dumálva mindenkivel, nem külön "páholyban". Sokkal hatásosabb lenne, és talán az őshurrogóknak is tetszene...

Nade a koncert akkoris jóóó volt :))

Egy világtalálkozó margójára

Belénk nevelték a bolyais szellemet. Míg koptattuk a padokat, folyton azt hallottuk, hogy mi A legnevesebb, legjobb suliba járunk, elvárták, hogy ennek megfelelően viselkedjünk. Minden ajtócsikordulásnál azon kuncogtunk, hogy jár a Bolyai szellem, a nagy testvérként figyel minket .

Miután kikerültem, kimehettem a nagykapun, sokszor éreztem magamon a szemeit. Mikor távoli kocsmákban úgy ismerkedhettem a legkönnyebben, ha egy volt bolyaissal találkoztam. A volt bolyais statutum varázskártyaként kerülhet elő bármely nehéz helyzetben, a világ bármely pontján. Nagy ez a család, valóban. Együtt ünnepeljük a suli szülinapját, online hálózatot alapítunk az öregdiákoknak, táblákat és szobrokat avatunk, bulizunk és leisszuk magunkat az udvaron, tapsolunk a Hot Jazz Bandnek.

Otthon éreztem magam, és mégsem. Egyes dolgok nem változtak, és mégis... Új aszfalt az udvaron, ismeretlen arcok, de valami ugyanaz maradt. Lelkes sulirádiósokkal találkoztam, és folyton az lüktetett bennem, hogy mennyire kívánkozom én is vissza, nagyszünetekbe, a mikrofon elé, hogy rohanjak felfele a főlépcsőn adás után, hogy bekérezkedjek órákra, vagy elkérezkedjek halászengedélyt kivenni... :) Igen, nosztalgiáztam. Újra hatalmába kerített a bolyai szellem... És érzem, hogy nem szünt meg figyelni engem. Lehet, hogy kívülről sznobságnak vagy elitizmusnak tünik, de jó érzés, hogy ebbe a családba tartozom. És így kéne érezzen bárki, aki egy közösség tagja volt éveken keresztül, legyen az bármilyen iskola, középiskola, egyetem...

Visszatérés

Gombócként ült végig a torkomban. A levegő, a nyüzsgés, a nagyváros, aminek én is négy évig részese voltam. Régi jó barátként üdvözölt, de éppen azzal a távolságtartással is, ami két régi ismerős között lebeg miután rég nem látták egymást.

Előbukkantak a képek - a nagy el(fel)szabadulás színhelyei, a sarok, ahol mindig vártam a buszt, az oszlopok amik alatt nem szabad átmenni ha azt akarod hogy sikerüljenek a vizsgáid, a gyrosos ahol hajnalban bulik után tömtem magam, a kis butikok, szük rövidítő utcák a macskaköveikkel, ugyanazok az agresszív öregek, új arcok az egyetemek épületei előtt, ugyanolyan várakozóan, kalandra felkészülve ahogyan anno... Bár nagyon nem sikerült belekerülni és megszeretni ezt a vérkeringést, mégis sokat adott nekem ez a város. Bulikat, szerelmet, szürkeállományt, barátokat, ellenségeket, könnyeket, csalódásokat, megelégedettséget, félelmet, szenvedélyt...

Talán ezért szorongatta valami a torkomat, amikor nemtom hányadszorra nyekergett felfele a busz a Tordai úton, ki a városból...

Buliii

Üzenem mindenkinek aki 21én, csütörtökön él és mozog Vásárhelyen, este menjen a Bolyaiba. Diamond Rhythm... yeahh. És Beatles remember. szal buli ezerrel, visszhangozzanak a falak!!!


És bulizzatok helyettem iiiis....

:(

Újra a filmekről.

Sikerült bejutni a Mungiu filmre, címe máris új változatot kapott: 4.3.2. Fulladásig zsúfolódott a Repcsi, a tizenévesek és nagymamák együtt gyúródtak a bejáratnál. Most már tudom, hogy miért ájuldoztak az emberek. Nem a film sokkoló jelenetei miatt, hanem a hőségtől, a levegőtlenségtől. nagyon jól jött ez a díj még a TIFF szervezőinek is. visszalépett a versenyből, mert hát csak nem fair Cannes után újra díjat nyernie, állítólag pont a cannesosok kérték ezt. Most ugrottam át a honlapjukra, csak kapott 2 különdíjat és a női főszerepet is jutalmazták. bőven elég. azoknak, akik még nem látták, az ugrik be, hogy még egy kommunizmusról szóló film. amiből már láttunk bőven az elmúlt 2 évben (15, Cum mi-am petrecut sfarsitul lumii, Hartia va fi albastra stb.). kifogyhatatlan témának bizonyult.
És mégis, az 1987es év csak kerete a filmnek. Ugyanúgy lehetne 1997 is, nem számít annyira. emberekről szól, vészhelyzetekről, áldozatokról. az abortuszról, a vele járó lelki válsággal, a környezet hozzáállásáról. persze, az még jobban tragikussá teszi, hogy milyen körülmények között kellett "elrendezni" ezt a dolgot, hogy hogyan viselkedtek az illegális abortuszokat végző egyének. nem is a kismama a főszereplő, hanem a barátnője, aki vállalja azt hogy lefekszik Bebevel, az ál-orvossal, hogy kipótolják a pénzt. ez a legnagyobb áldozat, hiszen miért kellene ő viselje a felelősséget azért, hogy a barátnője nem tudott vigyázni magára. Az fogott meg, ahogyan bemutatja Mungiu ezt a történetet. Látni kell. A legfeszültebb jelenetben ül a csaj egy családi összejövetel közepén, mindenféle apróságokról van szó a katonaságtól a krumplipüréig, s ő rezzenetlen arccal csak a történtekre gondol. a nézőt is ugyanúgy idegesíti a beszéd, mert arra kíváncsi, hogy közben mi történik a másik lánnyal a hotelszobában, mi lesz, mi lesz... zseniális. Nagyon jól eltalálták a témát, s ezért szerették meg külföldön, pedzi még a kommunizmust, de csak annyira amennyire kell, és közben nagyon is aktuális téma. A "és mi lesz, ha terhes maradok? - Hát akkor feleségül veszlek. - De én nem akarok neked életem végéig krumplipürét főzni" párbeszéd itt és most is történik, ugyanúgy mint akkor és ott.

közben sikerült megnéznem néhány Nemescu rendezte filmet is. california dreamin'. még egy zseniális film. de a legjobban a Marilena de la P7 tetszett, attól eltérően, hogy közepes hosszúságú film, fölülmúlja az összeset. nem szeretnék áradozni róla, mert túl szubjektív lennék, annyira jó. ezt is meg kell nézni!

Film 5perc

Hogy (megint) milyen rosz időpontban van ez a TIFF... Mikor tanulni és bent ülni kéne, csábítganak a jobbnál jobb filmekkel... De azért is megszöktem itthonról, és megérte. Balkán bajnok. Meglepett, nagyon. Most már nem is csodálkozom, hogy miért nem mutatják be Vásárhelyen is. Nem merik. Mert még az emberek nem jutottak oda, hogy elfogulatlanul nézzenek meg egy olyan dok.filmet, ami bátran vállalja az egyik fél igazságát. Valósággal botrány lenne, bár elképzelhető, hogy nagyon is jól tudják, hogy miért NEM vetítik. Hiába kapott legjobb dok.film díjat Pesten, és hiába hívják meg filmfesztiválokra. Vásárhely még nem tart ott, túl mélyen érintené a sebeket. Ettól függetlenül bárhol megállja a helyét a film, és ez a fantasztikus benne. Mert nem kell vásárhelyinek lenni ahhoz, hogy megértsd az üzenetet.

És pénteken újra meglógok, a Mungiu filmre. Nagyon kíváncsi vagyok rá, nemcsak azért mert nagy hírnévvel jött haza Cannesból. Örülök ennek a díjnak, mert végre az itthoniak is észreveszik, hogy a hazai filmgyártás nem állt meg a Harap Albnal és Florin Piersic-nál. Már jópár éve döbbenettel nézem az új román filmeket. Igen, van valami bennük. Ha nem hiszed, nézd meg a Love Sick-et (Legaturi bolnavicioase). A Mungiu filmről még nem áradozom ;) S ha meg ezek nem jönnek be, nézd meg a Shrek 3at (ami közelsem annyira izgi mint az előbbiek, de megér egy vasárnap délutánt)...

Ha az Elnöknek szabad... :)

P.S.: a képet messen kaptam, ha valakinek megsértettem a szerzői jogait, szóljon.

Stresszió

Mit csinál a szesszió az emberekkel, őrület. Órákat honfoglalózol, zenét hallgatsz, takarítasz, és egyébb konstruktív dolgokra is jut idő.
De erre a mess üzenetre nem voltam felkészülve a nemzetközi magánjog (nem) tanulása közben :

>>>>>>>>>>>>>>>Ha valakit nagyon szeretsz... küldd el mindenkinek, aki a listádban szerepel... >>>>>>>>>>>>>>>5 percen belül az igaz szerelmed hívni vagy üzenni fog. >>>>>>>>>>>>>>>Ma éjfélkor az igaz szerelmed rájön, hogy szeret téged. >>>>>>>>>>>>>>>Valami jó fog történni veled, kb. holnap délután 13:42-kor, bárhol vagy is. >>>>>>>>>>>>>>>Szóval készülj fel életed legnagyobb élményére! Ha megtöröd a láncod, problémás kapcsolatokkal fogsz küzdeni

Azt hittem, hogy ezeknek a láncleveleknek az érája rég lejárt, valamikor általános suliban. Tévedtem ezek szerint, hiszen ez az üzenet egyetemistától származik. Csakis a szesszióra fogható. (remélhetőleg :)

Válaszom: azért se! Kinek kell problémamentes, lágy pocsolyában lebegő kapcsolat?! A (tovább)küldőknek üzenem: holnap 13:42kor jól nyissák ki a szemüket, nehogy sáros legyen az új cipőjük :)))

Csömöröm van a politikától.

Eddig nagyon nem tudott meghatni, de most már ami sok, az sok. Kidobnak egy csomó pénzt az ablakon, személyes konfliktusok kormányválsághoz, elnökfelfüggesztéshez vezetnek, feje tetején áll az ország. És az egész még csak most kezdődik. Lemondanak azok, akiknek a legszarosabb az orruk, hogy újabb, nyalástól kiszáradt arcok kerüljenek a helyükbe, akik majd eltakarják elődjeik piszkát, hogy utána ők is otthagyják az övéket. Állok és bámulok. Ez aztán a demokrácia... Ide kerültünk???

Bevallom őszintén, nem voltam jó, kötelességtudó állampolgár, annak ellenére hogy előadások x óráit hallgattam végig a jogon. (nemtom mennyire irónikus a helyzet, de az alkotmányjog titkaiba maga Boc vezetett be). Szombatig csak egyszer szavaztam. Az Alkotmányra. Mert valami rémlett, hogy azt tényleg meg kell változtatni, nem kell hagyni a posztkommunista szüleményt továbbélni (kiderült, az új közelsem tartalmaz annyi „demokratikus” módosítást, mint kellene.) Passzivításomból csak kizökkentett ez az egész hiszti, ami az elmúlt hónapokban történt. Tudtam, hogy a tömeg nem fog hasonlóan szavazni, hiszen hallottam hogyan skandáltak mikor a hajóskapitány itt kampányolt a Studház előtt. Bőgtek mint a birkák. És a birkákat jól lehet vezetni, a vaskarikákkal, ostorral, miegyébbel.

Ezentúl még nagyobb káosz lesz. Mit EUs felzárkózás, mit a mindennapi gondok megoldása – folytatódik a személyes piszkálódás, hazugozás, doszáriáda, le és felfüggesztések, referendumok.

Na, ezért van csömöröm a politikától.

No violence!

Az utolsó nap az egyetemen...

Lejárt. eddig még nem is akartam felfogni, hogy lesz majd egy legeslegutolsó. olyan, mint a többi, és mégsem. vége a nagy kuncogásoknak kurzuson, a rohanásoknak, a 10 perces füstölő szüneteknek. úgy képzeltem el, hogy nagyon fogom bánni, de mikor este fél 9kor kiszabadultam, fellélegeztem. vége. ezután más jön. semmi ehhez hasonló. várom. de addig még le kell nyomni egy szessziót, egy államvizsgát... utána jöhet a nyár, a rolling stones, az lgt ;)

Gaudeamus igitur...

Mire jó ez a nap?

- hogy kitakarítsad a szobádat, azért hogy a család ne botránkozzon meg a szobában maradt étel-relikviák miatt
- hogy annyit vasaljál, mint összesen az elmúlt 4 évben (én és a vasalás...)
- hogy szépen felöltözzél ahhoz, hogy utána magadra vegyed a róbát és a csupikát, amitől tényleg úgy nézel ki a végén mint a Kaszás, Halálmadár vagy egyébb monstrumok
- hogy összezsúfolódjál egy színpadon évfolyamtársaiddal, s néhanyukkal most ismerkedjél meg először. jobb később, mint soha...
- hogy nyugodtan tapsoljál azoknak a tanáraidnak, akiket szerettél, és kihurrogjad azokat, akik elvágtak
- hogy a ceremónia közben mindenkiről pletykálj és bámuld a közönséget, hogy felfedezd a saját rajongói táborodat (vagyis a Családot)
- hogy 100 méterről pózolj a fotósnak, hogy utána csak elmosódott szineket lássál
- hogy kapjál egy emléklapot, amin tisztán írja hogy "Acest document este cu titlu onorific, neconferind titularului nici un drept." Nofene. És még a neved sincs helyesen leírva...
- hogy a végén megkönnyebülve pukkaszd ki a rád hulló lufikat és a konfetti esőben próbáld megtalálni az ismerősöket
- hogy egy öl virágot kapjál, amit kedved szerint rendezgethetsz majd a szobádban. ami szépen ki volt takarítva (l. fennebb)
- hogy nagyot zabálj és piálj utána
- hogy a nap végén megnyugodva pakold haza öregeidet

Lejárt. Jó volt. És csak most jön a java ;)

:) Katie Melua

Április 26

18 millió euró...

Mit is lehetne kezdeni ennyi pénzzel? A fantázia máris repdeshet, új lakásokat építeni rászorult fiataloknak, esetleg egyedül élő öregeknek, segélycsomag Afrikába... pár dolog ami kapásból eszembe jut.
És ehelyett: népszavazás lesz, kérem szépen. Nem hasznos dolog?! ... Egy olyan szavazás, ami mit sem fog változtani a helyzeten, hiszen a jónép újraállítja állásába kapitányát azért, hogy "kedves barátai" újra partra rakják.
Hányszor 18 millió euróba fog ez még nekünk kerülni?!

Bár az is megfordult az agyamban, hogy zsarolás az egész.... Beijesztik a népet, látjátok, mennyibe kerül ez az egész cécó, szavazzatok csak "helyesen", mert ha nem, még sokszor ennyi pénzt fogunk kiszedni a zsebetekből... Hiába van ma adószabad nap, úgyis le kell dolgozni.

Románia.

Április 25

Ma

kezdem megszeretni az ilyen álmos, esős napokat...
jól esik... (az eső is)

:)

Április 19

KV vs. MS

Sometimes I feel
Like my only friend
Is the city I live in
The city of angel
Lonely as I am
Together we cry (R.H.Ch.P.)

Jó lenne újra így érezni Kolozsvárról...
Nem hittem volna, hogy valaha ezt fogom mondani, de igen, unom ezt a várost. Pontosítok: nagyon unom. Ami az első években izgalmas, adrenalinos volt - a bulik, a nyüzsgés, a kocsmák, az emberek - mára füllesztőek, unalmasak, fárasztóak... Ennyire elfásultam volna?!

Vásárhelyen tölteni egy egész hetet felüdítő volt. Új helyek, de ismerős arcok, ami megnyugtatott. Van nyüzsgés, de mégis valami megmaradt a megszokottból. Vegyük a Döme Jazz and Blues-át. A sokat visszasírt jazz-es bulik újra életre keltek, de mégis más formában. A feeling viszont ugyanaz. Ismerősök a bárpultnál, a Jazz méretü táncparketten gyúródás, de ugyanaz a fergeteges buli. Engem nem zavar hogy már annyira megszoktuk Dömét, hogy előre tudom milyen szám következik. Ez benne a varázs. Sokat fikázták a bloodymary-n a régi új Jazzt, hogy nem nyújt újat, hogy uncsi , lejárt, hogy ideje már kicserélni a "Döme playlistet". De akkor mi a francért mennek még mindig oda az emberek?! Mert egy teljes generáció nőtt fel a Jazzes bulikon, mert oda járnak vissza a föld bármelyik pontjából az emberek ha hazajönnek, mert megvan még mindig az a feeling!

Talán ez hiányzik Kolozsvárból. Pár éven belül totálisan kicserélődik egy-egy hely arculata, de főleg az emberek akik odajárnak. Végzel, itthagyod a várost, beállsz a mókuskerékbe, s ha vissza is jönnél nosztalgiázni, csak újabb otthonról elszabadult, tomboló első-másodéveseket találsz - olyanokat, amilyen te voltál valamikor. A buszokon ugyanazokat a dühöngő, könyöklő öregeket. Ők valahogy mindig itt vannak...

Rájöttem, hogy mégis igazak a R.H.Ch.P. szavai. De Vásárhelyre!!!

tudom, extrém lokálpatriotizmus.... ;)

Április 17

...

Stuck in a moment. Néha jó ez is. felébredni, szemet kinyitni. érzéseket tapasztalni, megérinteni. napsütést érezni az arcon, virágillatot.

Hihetetlenül nagy úr ez az önzés. Mosolyogsz hogy mosolyt kaphass, szeretsz hogy szeressenek, másnak főzöl hogy jóllakjál, kérdezel hogy válaszoljanak, adsz hogy visszakaphasd, gyereket csinálsz hogy génjeid tovább éljenek, jót teszel hogy hálásak legyenek. amolyan Coelho-féle szivességbank az egész. Önző, számitó szivesség.
de ki vallaná ezt be? ...

inkább visszacsukom a szemem.

Április 17

Trallalla... U2, me2

I will not forsake
The colors that you bring
The nights you filled with fireworks
They left you with nothing

I am still enchanted
By the light you brought to me
I listen through your ears
Through your eyes I can see

And you are such a fool
To worry like you do
I know it's tough
And you can never get enough
Of what you don't really need now
My, oh my

You've got to get yourself together
You've got stuck in a moment
And you can't get out of it

Április 2

1 hét lazulássss ....

IGEN!!!!!!
Megvan kb. 1 hónapi fáradozásom eredménye: 46 oldal, szőröstül-bőröstül, az államvizsgadolgozatom. Vége a reggeli felébredésekkel azzal a kérdéssel, hogy ma vajon mi a francot fogok irni?! Mert közben kiderült, hogy valóban nagy fába vágtam a fejszémet, az online újságirókról Romániában tudományos, jogi körökben alig tudnak, s hát még a szerzői jogaikról?! De most már fognak tudni! :) Csak még az van hátra, hogy a tanárom elolvassa, s ez is elég érdekes volt, azt sem tudta, milyen dolgozatot akarok neki leadni, talán mesterit? ... no comment a tanár-diák viszonyról a jogon.... ezért is hiányzik az idén az újságirói, ott legalább tudják ki fia vagy...

Véééégre egy kis lazulás.... Szerdától nuku internet, nuku suli ... csak pihi egy hétig, meg pletykaparti nővéremmel, meg naaagy-naaagy kocsmázások Vásárhelyen!!!! Úgy hallottam, gyarapodott otthon a kocsmák száma - már éppen ideje volt, elég unalmas csak a Mandalába járni, s olyan rémhireket hallottam, hogy még az Office is bezárt, Jazz nuku, tehát.... :( Semmi sem a régi, sóhajtozhatok.... (Várom az ajánlatokat, melyik új kocsmát érdemes felavatni?)

És húsvét... olyan elegem van már a tojásfestés-locsolkodás melodrámából.... Örülök én a locsolóknak, sőt, de nem értem, hogy miért kell büdösebbnél büdösebb pacsulikkal elindulni. Na, hát ha valamitől, akkor attól biztos fogok hervadozni egész évben! Inkább szerelkezzetek fel szépen vederrel, vizipisztollyal, nem bánom, csak viz legyen benne ;)
Ha nem más, akkor biztos hogy ez a bizonyos hétfő a férfiak napja! A nők csücsüljenek szépen otthon, festegessék a tojásokat, mig kedves himtársaik a hozzájuk hasonló egyedekkel falkákba verődve elindulnak rokon öreglányokhoz, exekhez, szomszédokhoz ... nem sorolom ... és nem tojásgyűjés céljából, az biztos. Esetleg az alkoholfokokat gyarapitani...
Nemrég azt mertem páromnak javasolni, hogy ruccanjon át Vásárhelyre a locsolkodós napon, ne unatkozzak otthon. Nem mondom el, milyen felháborodást keltettem haverjaiban, akik nem birták felfogni, hogy én hogy rontanám el ezt a rituáljukat... Nofene. Ennyit erről, jó kis hagyományok, peeerszeee hogy fontos ápolni őket. S a másnaposságot is...

Node legyen mindenkinek kellemes, pihizős pár szabadnapja, s remélem, megtaláljátok ezeknek a napoknak az igazi lényegét... (én még mindig keresésben vagyok....)

Március 25

...

Mindenki szarban tapicskol, csak egyeseknek van csipesz az orrukon...

Március 11

A mi napunk!

Nofene....
Jó régen nem irtam már... Kifogások? Azok mindig akadnak: szesszió, suli, államvizsgadolgozat, szóval csupa egetrengetően fontos dolog :)

Közben elmúlt a teljesen kontroverzált nők napja is, ami nagyon szúrja a begyemet. Előinformációnak tudni kell, hogy középiskolában részt vettem egy Girls Leading Our World táborban, aminek jellegére már a nevéből is rá lehet érezni. Tehát megkaptam a nevelést arról, hogy a nők természetesen nem csak a konyhába és a gyerekek mellé valók. Ennél sokkal több dolgot is tudnak nyújtani a társadalomnak. És március 8-án éppen azt ünnepeljük, hogy nőtársaink kiharcolták jogukat arra, hogy ne csak "női munkákra" alkalmazzák, és hogy ugyanazért a melóért ugyanannyi fizetést kapjanak mint férfi sorstársaik. A legfrissebb infók szerint viszont sajnos még mindig utópia ez az elképzelés. Viszont szemmel láthatóan javulnak a dolgok, elég bekukkintani egy-egy egyetemre, ahol csak alapos megfigyeléssel lehet egy-egy férfitársat találni. Ők panaszkodnak: nőiesedik a társadalom. Egyre több a nő vezetői állásban, s mit akarnak még, egyenlő esélyt a teológiai felvételin?! Ne már... (különben ez egy másik téma, ami egy bizonyos réteg-mentalitás kategóriájába tartozik, úgyhogy ennek kifejtését inkább szociológusokra hagynám...) Tehát nagy harcokat vivnak meg a nemek ezen a téren, konfliktusok születnek még családokban is emiatt.
Mindezek mellett viszont naaagyon jólesett női önérzetemnek (!), hogy virágot kaptam, hogy felköszöntöttek nők napján. És jól esik az is, ha előzékenyen előreengednek a sorban, esetleg megáll a kocsi amikor jó szokásom szerint nem a zebrán rohanok át az úton, sőt, meg is köszönöm ezeket a kedvességeket, nagy mosollyal :) Lehet, hogy erre csóválod a fejed, lehet, hogy "kihasználom" előnyeimet, de miért ne?! Egyáltalán nem vagyok sem a pozitiv, sem a negativ diszkrimináció hive, de szerintem ezek a dolgok nem oda tartoznak. Különben is, imádok főzöcskézni, főleg ha egy éhes férfi gyomornak is ;), a takaritásban feloldom a negativ energiáimat, sőt ezek még nagyon jó eltéritő tevékenységek akkor, ha tanulni kell :) És szeretek virágot kapni, csak úgy!

Félre kéne már tenni ezeket az ősrégi vitákat a férfiak és a nők szerepéről, és végre úgy kellene értékelni mindenkit személy szerint, ahogyan az egyénelig megérdelmi. Nem azért mert valaki férfi vagy nő. És ahogyan a férfi megérdemelhet egy fincsi, otthoni kaját, úgy egy nő is megérdemelhet egy szál virágot, vagy, miért ne, egy teljes napot!


P.S.: Amúgy nagyon a témába vág a kolozsvári szintársulat által játszott Jákobi és Lájdentál darab, viccesen feldolgozza a férfi-nő kapcsolatokat és előitéleteket, érdemes megnézni!

Január 29

Mars vs. Vénusz

Tényleg annyira különbözőek volnánk?

A nő két napig nem megy a konyhába ha azelőtt odaégette a kaját. A férfi mindent meg tud javitani a lakásban. A nő tud parkolni. A férfi meg tudja különböztetni a türkizkéket a hopikéktől. A nő nem vesztődik el a városban. Megtörténik.

A nő kiakad ha kedvenc, egyedinek vélt ruháját meglátja egy bombanőn. A férfi egy hétig depressziós lesz ha nem nyer kedvenc focicsapata. A nő képes hetekig citromon és foghagymán élni. A férfi nem fogadja el, hogy a nője exe valamilyen szivességet tegyen neki. Ahelyett hogy bevallanák: a büszkeségem forog itt kockán!

Érthetetlen dolgok amiket észreveszünk egymásban, elámulunk, vitázunk, fejcsóválva állapitjuk meg újra és újra, hogy biza van valami a "különböző bolygókról származunk" elméletben.


Mégis, nem lenne unalmas, ha nem volna igy?

Január 25

A hosszú élet titka....

- ne nősülj meg
- ne legyenek gyerekeid
- mozogj sokat
- igyál tejet
- egyél kukoricát és halat
- 90 éves korodban hagyd abba a dohányzást

Neki bevált: http://szines.transindex.ro/?hir=8244 Egy ideig.

Kérdés: vajon megérte neki?

Január 8

Bújj, bújj, zöld ág... avagy: Újra Kolozsváron

Hú, de rövid volt ez a vakáció! Éppen csak megszusszantam, ajándékot vettem-kaptam-adtam, tüzijátékot bámultam, Tvrtkot olvastam, s el is illant...

És visszaszabadultam Kóólozsvárra, a dzsungelbe, s rájöttem, hogy túl hosszú volt ez az idő otthon... Mert megrémültem a buszon a zsivalytól, szinte tömegpánikot kaptam mikor csúcsidőben zötykölődtem lefele a Tordai úton. Mert a buszjegyes néni visitani kezdett hogy régi ezer lejest, bocs, 10 banist adtam. Mert kurzuson alig birtam körmölni 3 órát. Mert teljes 1 órát álltam sorban ingyen buszbérletért (az is annyit állt aki nem ingyen vette, hihihi), hogy már zavart a fülemben csengő vidám zeneturmix amit hallgattam (legközelebb ilyen alkalmakra külön kompilációt állitok össze, becsszó, egyórás yoga zenével!). Mert felszólitást kaptunk, hogy ideje már kifizetni a telefonszámlát. Mert elromlott a központi, s hideg van, nincs melegviz. Mert a legidiotább szerelőt kaptuk el, akinek a 10 perc legalább fél óra és a ma az holnap. Mert két hét, s itt a szesszió. Mert egyetlen oldalt sem irtam az államvizsgadolgozatomból. Mert a kedves csipős rádiónk xar zenét játszik (még mindig). Mert ma ilyen zsörtölődős vagyok!!!!

Teljesen más világ volt az elmúlt két hét... 4 év után találkoztam a kedvenc tanárommal és feleségével, akik Amerikából eljöttek megkeresztelni egy babát. Ahogy megláttam őket, rájöttem, hogy mennyire hiányoztak, de arra is, hogy mi (volt osztálytársak) mennyire megváltoztunk. Utoljára kedves óceánon túliakkal az érettségi-felvételi cimü melodráma volt a téma, most pedig azt osztottuk, hogy ki hol fog dolgozni, ki ment férjhez, ki vár vagy nem babát stb. Ijesztő. Majdnem annyira, mint a visitó jegyárus néni (lásd fennebb).
Dehát back to life, back to reality. Egy újabb lenyomni való szesszió, sulizás, buszozás(agressziv nénikkel együtt), didergés, meg miegymás.
HAJRÁ!

Ja, és ha még nem mondtam: boldog új évet!
kac-kac

December 18

A mi napunk

Lehet van valami igazság abban, hogy egy idő elteltével csökken a blog-irás késztetése. Mert egyre nehezebbé válik gyakran irni, szellemes, szórakoztató dolgokat kieszelni, mert nem történik minden második nap valami fenomenális, beszámolásra méltó.

Ha elővenném régi naplómat, észrevenném hogy csak akkor irtam mikor valamilyen bajom volt. Talán ezt a tünetet egy pszihológus egy kapásra kielemezné, de őszintén nem lennék rá kiváncsi. És szerintem te sem lennél arra kiváncsi, hogy miért van ma éppen xar napom (nem mintha ma az lenne), ha ezt pölö a jelen blogba irnám.

Mert mi is a blog? Publikus napló. Ok, akkor mi a napló? Az a füzetecske, könyvecske, amibe személyes dolgainkat beleirjuk, szivünk csücske. És publikus, vagyis bárki elolvashatja? Itt van a kutya-macska elásva! Hogyan sikerül megtartani azt a határt, amely a közzétehető dolgokat a személyesektől elválassza? Értem én azt, hogy a mi kis multimédiás, gyors info-áramlásos világunkban szükülnek a terek, egyre többet tudunk meg másokról és mások is rólunk, elég egy nevet bepötyögni a google-be, és máris jön az infó, milyen suliba járt, mit irt, hol a blogja, anyósa és egyebek. De tulajdonképpen mennyit engedünk mi megtudni magunkról ebben a virtuális világban? Mennyire bizhatunk meg azokban az adatokban amiket valaki közöl magáról? Irhatnám én is, hogy Namibiában születtem és balerina vagyok... Persze, most a jogosok jönnének a jóhiszemüség-elmélettel...tudom én!
Na, itt megakadtam.
Mindenesetre furcsa dolog ez a blog.
És igyekszem majd érdekfeszitő eseményekről, furcsa happeningekről beszámolni a közeljövőben.
Majd, ha megtörténnek!

December 3

Maszatok, pacák...

Bevallom, naaagyon nehezen keltem fel reggel 10 előtt. Lehet ez a negyedév túl laza (egyelőre...), mert reggelenként képtelen vagyok felkelni a hajnali órákban. És 9-10 még annak számít!

Elindultunk. Ködös és üres volt Kolozsvár, tipikus vasárnapi délelőtt. A színház előtt viszont zsivaly, gyereknevetés: igen, gyerekelőadás lesz. Egy pillanatra megfordult az agyamban, hogy mit is keresek itt, de végül győzött a kíváncsiság, hiszen egyik kedvenc mesémet adták elő, ismerős színészek, szinisek.
Az előtér hangyabollyá változott, már-már általános suliban éreztem magam. És jó érzés volt! Fentről még látványosabb volt a nézőtér. Tanítónénik, akik csitítani próbálták a gyerekeket, nagymamák és szülők, idegesen fordítva fejüket palántáik után. Még a fények lekapcsolása sem szüntette meg ezt az alapzajt, míg fel nem gördült a függöny.
És akkor megtörtént a csoda. Meseországban voltunk mindannyian, drukkoltunk Andrisnak és Jankának, utáltuk a Paca cárt, és elbüvölt a Babaarcú démon dala. A kalózok rnb-s, rap-es stílusban pedig feldobták a hangulatot, még ha ők "a rosszak" is voltak.
Ujjongás, rémült kiáltás, ének töltötte be a termet, a "hungarian theater"-t, még ha "minority theater" is, még ha az Unió messze (?) is áll tőlünk. Különben egyáltalán nem értettem ezt a poént. Két okból is: 1. tudtom szerint jan.1-én csatlakozunk a júniós társainkhoz 2. még a felkészületlen mentalitásra sem látszott érvényesnek, hiszen annyi szülő-nagyi-tanítónő elhozta a gyerkőcöket a színházba, ahelyett hogy hagyták volna őket videojátékozni, és együtt nevetgéltek-féltek, tapsolták a Zidane-á vált főszereplőt. Szóval ha valaki elmagyarázná nekem, hálás lennék.
Nem csalódtam ma, mint sokszor, amikor előbb a könyvet olvasom el, s utána megnézem a feldolgozást, és Presser Gábor is kitett magáért. Mindenképpen kellemes vasárnap délelőtt volt, s csak veszítettem volna, ha ágyban maradok... Be kéne végre vallanom magamnak, hogy csak van valami igazság abban a régi mondásban, hogy "ki korán kel..."!

P.S.: még egyszer köszönet annak az anyukának, aki eladta a jegyeket nekünk. Bizonyos értelemben megajándékozott VALAMIVEL.

November 27, 2006

Tél van?!

Most már hivatalosan is ki lehet jelenteni: igen, tél van. Még nem az az igazi havazós-didergős fajta, de majdnem...
Vásárhelyre menet tiszta hororr-utazásban vehettem részt. Csoró egyetemista módra, "ia-ma nene"-vel mentünk, mármint stoppal. Olyan ködben, hogy még az orromig sem láttam el, a kedves sofőr bácsi 130 km/h sebességgel előzött faluban, hidakon stb. És közben röhögve kérdezte, hogy nem félek-e. Naná hogy nem. Csak RETTEGTEM. Szerencsére nem az anyósülésen csücsültem, arról már kioktattak biza, hogy miért úgy hívják....
Megkönnyebülésemre rekord idő alatt értem haza, csak Torda előtt futottunk radarba, a sofőr nagy meglepetésére négy éve végre megbüntették. Hol vannak a rendőrök mikor ilyen őrültek nyomják a nyomnivalót az utakon?! Úgy látszik, csak néha tünnek fel... és a mi esetünkben sem használt a fenyítés, az alak utána még jobban hajtott, mert túl sok időbe telt míg a rendőrök megírták a cetlit...
Node ez a sztori is csak a köd miatt ugrott be. Tehát hivatalosan elkönyveltem, hogy megérkezett a tél.
Elő a nagykabáttal és a Mikulással!!!

November 19

Tegnap gyönyörü idő volt, gondolom nemcsak Kolozsváron... És milyen jóóó ilyenkor nagyot sétálni, például a híres nagyparkban, kiruccanni egyet a Fellegvárra.
I'm the king of the world! - ordíthatod, miközben hangyabolyként duruzsol alattad a város, vakítóan fénylik a Szent Mihály templom arany(?) keresztje, és néha felbúgnak a szirénák is. Csak amúgy nyüzsög a város alattad, és sehogysem akarózik visszamenni a rohanásba, beleolvadni az életbe...
Pár percre elszakadni a "valóságtól" egy ilyen csodaszép őszi délutánon, főleg ha valakivel megosztod ezt az élményt :)... hatalmas krémest enni a cukiban... miért ne? ;)

Én is, mert:

Miért ne?!