Csömöröm van a politikától.

Eddig nagyon nem tudott meghatni, de most már ami sok, az sok. Kidobnak egy csomó pénzt az ablakon, személyes konfliktusok kormányválsághoz, elnökfelfüggesztéshez vezetnek, feje tetején áll az ország. És az egész még csak most kezdődik. Lemondanak azok, akiknek a legszarosabb az orruk, hogy újabb, nyalástól kiszáradt arcok kerüljenek a helyükbe, akik majd eltakarják elődjeik piszkát, hogy utána ők is otthagyják az övéket. Állok és bámulok. Ez aztán a demokrácia... Ide kerültünk???

Bevallom őszintén, nem voltam jó, kötelességtudó állampolgár, annak ellenére hogy előadások x óráit hallgattam végig a jogon. (nemtom mennyire irónikus a helyzet, de az alkotmányjog titkaiba maga Boc vezetett be). Szombatig csak egyszer szavaztam. Az Alkotmányra. Mert valami rémlett, hogy azt tényleg meg kell változtatni, nem kell hagyni a posztkommunista szüleményt továbbélni (kiderült, az új közelsem tartalmaz annyi „demokratikus” módosítást, mint kellene.) Passzivításomból csak kizökkentett ez az egész hiszti, ami az elmúlt hónapokban történt. Tudtam, hogy a tömeg nem fog hasonlóan szavazni, hiszen hallottam hogyan skandáltak mikor a hajóskapitány itt kampányolt a Studház előtt. Bőgtek mint a birkák. És a birkákat jól lehet vezetni, a vaskarikákkal, ostorral, miegyébbel.

Ezentúl még nagyobb káosz lesz. Mit EUs felzárkózás, mit a mindennapi gondok megoldása – folytatódik a személyes piszkálódás, hazugozás, doszáriáda, le és felfüggesztések, referendumok.

Na, ezért van csömöröm a politikától.