Január 8

Bújj, bújj, zöld ág... avagy: Újra Kolozsváron

Hú, de rövid volt ez a vakáció! Éppen csak megszusszantam, ajándékot vettem-kaptam-adtam, tüzijátékot bámultam, Tvrtkot olvastam, s el is illant...

És visszaszabadultam Kóólozsvárra, a dzsungelbe, s rájöttem, hogy túl hosszú volt ez az idő otthon... Mert megrémültem a buszon a zsivalytól, szinte tömegpánikot kaptam mikor csúcsidőben zötykölődtem lefele a Tordai úton. Mert a buszjegyes néni visitani kezdett hogy régi ezer lejest, bocs, 10 banist adtam. Mert kurzuson alig birtam körmölni 3 órát. Mert teljes 1 órát álltam sorban ingyen buszbérletért (az is annyit állt aki nem ingyen vette, hihihi), hogy már zavart a fülemben csengő vidám zeneturmix amit hallgattam (legközelebb ilyen alkalmakra külön kompilációt állitok össze, becsszó, egyórás yoga zenével!). Mert felszólitást kaptunk, hogy ideje már kifizetni a telefonszámlát. Mert elromlott a központi, s hideg van, nincs melegviz. Mert a legidiotább szerelőt kaptuk el, akinek a 10 perc legalább fél óra és a ma az holnap. Mert két hét, s itt a szesszió. Mert egyetlen oldalt sem irtam az államvizsgadolgozatomból. Mert a kedves csipős rádiónk xar zenét játszik (még mindig). Mert ma ilyen zsörtölődős vagyok!!!!

Teljesen más világ volt az elmúlt két hét... 4 év után találkoztam a kedvenc tanárommal és feleségével, akik Amerikából eljöttek megkeresztelni egy babát. Ahogy megláttam őket, rájöttem, hogy mennyire hiányoztak, de arra is, hogy mi (volt osztálytársak) mennyire megváltoztunk. Utoljára kedves óceánon túliakkal az érettségi-felvételi cimü melodráma volt a téma, most pedig azt osztottuk, hogy ki hol fog dolgozni, ki ment férjhez, ki vár vagy nem babát stb. Ijesztő. Majdnem annyira, mint a visitó jegyárus néni (lásd fennebb).
Dehát back to life, back to reality. Egy újabb lenyomni való szesszió, sulizás, buszozás(agressziv nénikkel együtt), didergés, meg miegymás.
HAJRÁ!

Ja, és ha még nem mondtam: boldog új évet!
kac-kac