Újra a filmekről.

Sikerült bejutni a Mungiu filmre, címe máris új változatot kapott: 4.3.2. Fulladásig zsúfolódott a Repcsi, a tizenévesek és nagymamák együtt gyúródtak a bejáratnál. Most már tudom, hogy miért ájuldoztak az emberek. Nem a film sokkoló jelenetei miatt, hanem a hőségtől, a levegőtlenségtől. nagyon jól jött ez a díj még a TIFF szervezőinek is. visszalépett a versenyből, mert hát csak nem fair Cannes után újra díjat nyernie, állítólag pont a cannesosok kérték ezt. Most ugrottam át a honlapjukra, csak kapott 2 különdíjat és a női főszerepet is jutalmazták. bőven elég. azoknak, akik még nem látták, az ugrik be, hogy még egy kommunizmusról szóló film. amiből már láttunk bőven az elmúlt 2 évben (15, Cum mi-am petrecut sfarsitul lumii, Hartia va fi albastra stb.). kifogyhatatlan témának bizonyult.
És mégis, az 1987es év csak kerete a filmnek. Ugyanúgy lehetne 1997 is, nem számít annyira. emberekről szól, vészhelyzetekről, áldozatokról. az abortuszról, a vele járó lelki válsággal, a környezet hozzáállásáról. persze, az még jobban tragikussá teszi, hogy milyen körülmények között kellett "elrendezni" ezt a dolgot, hogy hogyan viselkedtek az illegális abortuszokat végző egyének. nem is a kismama a főszereplő, hanem a barátnője, aki vállalja azt hogy lefekszik Bebevel, az ál-orvossal, hogy kipótolják a pénzt. ez a legnagyobb áldozat, hiszen miért kellene ő viselje a felelősséget azért, hogy a barátnője nem tudott vigyázni magára. Az fogott meg, ahogyan bemutatja Mungiu ezt a történetet. Látni kell. A legfeszültebb jelenetben ül a csaj egy családi összejövetel közepén, mindenféle apróságokról van szó a katonaságtól a krumplipüréig, s ő rezzenetlen arccal csak a történtekre gondol. a nézőt is ugyanúgy idegesíti a beszéd, mert arra kíváncsi, hogy közben mi történik a másik lánnyal a hotelszobában, mi lesz, mi lesz... zseniális. Nagyon jól eltalálták a témát, s ezért szerették meg külföldön, pedzi még a kommunizmust, de csak annyira amennyire kell, és közben nagyon is aktuális téma. A "és mi lesz, ha terhes maradok? - Hát akkor feleségül veszlek. - De én nem akarok neked életem végéig krumplipürét főzni" párbeszéd itt és most is történik, ugyanúgy mint akkor és ott.

közben sikerült megnéznem néhány Nemescu rendezte filmet is. california dreamin'. még egy zseniális film. de a legjobban a Marilena de la P7 tetszett, attól eltérően, hogy közepes hosszúságú film, fölülmúlja az összeset. nem szeretnék áradozni róla, mert túl szubjektív lennék, annyira jó. ezt is meg kell nézni!