December 18

A mi napunk

Lehet van valami igazság abban, hogy egy idő elteltével csökken a blog-irás késztetése. Mert egyre nehezebbé válik gyakran irni, szellemes, szórakoztató dolgokat kieszelni, mert nem történik minden második nap valami fenomenális, beszámolásra méltó.

Ha elővenném régi naplómat, észrevenném hogy csak akkor irtam mikor valamilyen bajom volt. Talán ezt a tünetet egy pszihológus egy kapásra kielemezné, de őszintén nem lennék rá kiváncsi. És szerintem te sem lennél arra kiváncsi, hogy miért van ma éppen xar napom (nem mintha ma az lenne), ha ezt pölö a jelen blogba irnám.

Mert mi is a blog? Publikus napló. Ok, akkor mi a napló? Az a füzetecske, könyvecske, amibe személyes dolgainkat beleirjuk, szivünk csücske. És publikus, vagyis bárki elolvashatja? Itt van a kutya-macska elásva! Hogyan sikerül megtartani azt a határt, amely a közzétehető dolgokat a személyesektől elválassza? Értem én azt, hogy a mi kis multimédiás, gyors info-áramlásos világunkban szükülnek a terek, egyre többet tudunk meg másokról és mások is rólunk, elég egy nevet bepötyögni a google-be, és máris jön az infó, milyen suliba járt, mit irt, hol a blogja, anyósa és egyebek. De tulajdonképpen mennyit engedünk mi megtudni magunkról ebben a virtuális világban? Mennyire bizhatunk meg azokban az adatokban amiket valaki közöl magáról? Irhatnám én is, hogy Namibiában születtem és balerina vagyok... Persze, most a jogosok jönnének a jóhiszemüség-elmélettel...tudom én!
Na, itt megakadtam.
Mindenesetre furcsa dolog ez a blog.
És igyekszem majd érdekfeszitő eseményekről, furcsa happeningekről beszámolni a közeljövőben.
Majd, ha megtörténnek!